A tolerancia az elme művelete – kívülről magunkra kényszerített elfogadás.
Az együttérzés a belül megélt azonosulás lelki élménye.
A toleráns felülről tekint a helyzetre. Amikor veszélyt érez, áldozati pózt vesz fel – azonnal vádol, elítél és kirekeszt. Irritálja az egyenes beszéd. Érvei logikátlanok, érzelem vezéreltek – tettei intoleránsak. A tolerancia csak addig tudja az elfogadás állapotát fenntartani, míg sérülékeny, idealizált világát nem sérti. A valósággal való ütközése pusztító energiákat szabadít fel. Vadhajtása a politikailag korrekt beszéd.
Az együttérző alulról próbál támogatást nyújtani – nem érvel, cselekszik. Az empátia alapja a másik megértése.
A két élmény ott csúszik össze, hogy mindkét fogalom a társadalmi együttélésről és a harmonikus kapcsolatokról szól a szavak szintjén. A belső indíték és az ebből fakadó tettek gyakran egymással ellentétesek.
A megértés nélküli elfogadás minden ilyen feszültség forrása.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=813122783889999&set=a.122219066313711