A jelenség nem ma kezdődött – már anyáinkat is bombázták a reklámok az öregedés rémével. Az identitás belső tartalmát sikeresen kapcsolták össze, majd cserélték le a külső megjelenés fontosságával, azt hazudva, hogy a jó megjelenés a belépés a sikeresek világába. Robbanásszerűen terjeszkedik a szépségipar, a tetoválók a markukat dörzsölik, a szoláriumok tojják az aranyat.
Tovább ront a helyzeten, ha a látványosan elhízott lányok címlapon vannak megünnepelve, hogy bevállalnak ezt-azt.
A média egyszerre tüzeli mindkét oldalt (kóros karcsúság, szépség kontra boldog kövérek, de bátrak/boldogok), csak, hogy pörögjön a kattintás, mely egyenes reklámbevételt jelenthet. A szélsőségek tálalása olyan sűrű, hogy már ez látszik normálisnak.
Az alternatív valóságok ütközése mára egész társadalmakat kényszerít a kognitív disszonancia, a valóság mindenáron való eltagadásának állapotába.
Amikor elértünk a falhoz, akkor jön a gender áltudománya, mint kiút. Már nem elég, hogy ha rosszul érzed magad a bőrödben, akkor változtass a külsődön – ez már nem fokozható – hanem válts nemet, az megoldja a szorongásod.
Ebbe születnek bele gyermekeink.
A mesék világa átváltott a szépséges királylányokról nagy szemű óvodásokra ribanc külsővel, a királyfikról kigyúr gépekre. Az ezen felnőtt szülők benne ragadnak az infantilis buborékukban, és ebben a szellemben babázgatnak saját gyermekeikkel.
Csoda, ha a kicsik fejében teljes a káosz – hogyan tudnak így megfelelni? Milyen értékrendhez tudnak igazodni?
Ez nem a nők problémája csak, hiszen a férfiakat is hamis testkép gyötri magukról, de ők ezt egy ponton leszarják, és átcsúsznak igénytelenbe. Belemerülnek a maguk ugyanolyan infantilis világába, játszanak két sportműsor között. Ez is feldolgozhatatlan egy kicsinek.
Egy gyermeket akkor lehet toleranciára tanítani, ha minden gyermeket természetesnek fogadunk el úgy, ahogy van – türelmesen kivárjuk, hogyan változik a teste, szelleme. Nem úgy, ha jönnek a toleranciabajnokok, és összezavarják őket saját nyomorult világképükkel.
Ha mindenki csak magára figyel – NE SZÓLJ BELE, AZ ÉN TESTEM, AZ ÉN ÉLETEM – akkor nincs esély a fogyasztói mókuskerékből kilépni. Ha a felnőttek világa minden pillanatban magával lesz elfoglalva, akkor csak testileg-lelkileg megnyomorított utódaink lesznek, ha egyáltalán megszületnek.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=809213720947572&set=a.122219066313711