Aki megköveteli a tiszteletet, az fordítva ül a lovon. A tisztelet csak teljesítménnyel szerezhető meg. (Ezért nincs mit tisztelni a másságban.).
Az öregedés méltóságát legkönnyebb követelőzéssel elveszíteni.
Az öregedés tényének elhazudása eredményez olyan szégyenteljes helyzeteket, amikor az örökké fiatalok önmaguk paródiáivá válnak.
A tapasztalatokkal szemben nem lehet versenyezni, mert már megtörténtek, tehát valóságuk igaz, igazságuk valós.
Ha az élethazugságok terén halmozunk fel tapasztalatokat, akkor merevednek be a kapcsolatok, mert olyan falakat húzunk, melyek börtönét kívülről senki sem tudja lebontani. Ezt feloldani csak fentről, belülről lehet – ezért a fiatalabbakat hibáztatni bűn.
Ha valakinek nincs tapasztalata saját maga helyes megítélésében, az ne várja el a külvilágtól. Aki úgy érzi, hogy nem kapja meg a neki kijáró tiszteletet, az előbb-utóbb szembesül a kérdéssel – hol rontottam el, hogyan állt elő ez a helyzet? Ez az első lépés – aki erre képes, az már tiszteletet érdemel.
A sértődöttség attitűdjéből számonkérni a figyelmet a fiatalabbaktól értelmetlen – mert magunk tesszük lehetetlenné az együttműködést. Ha értékesek a tapasztalataink, akkor adjuk át úgy, hogy ne rólunk szóljon, hanem a közös feladatainkról. Ekkor helyére billen minden, mindenki. Felismerjük a szeretet jeleit, és ekkor olyan tisztelet vesz körül, melyért érdemes volt élni.
https://www.facebook.com/photo?fbid=826600182542259&set=a.122219066313711