A szavaink funkciója: a fogalmak egyértelmű megképződésének közvetítő közege.
Belátom, ez sűrű – de valahogy a fejünkben lévő absztrakt képeket, képzeteket át kell tudnunk adni másoknak. Ehhez konkrét formára, szavakra is szükségünk van
Ebben az alapfunkciójában szemünk láttára mondanak csődöt szavaink. Következménye az egymás melletti elbeszélés, a megértés reménye nélkül.
Hogyan kerültek a különböző nyelvek ilyen méltatlan helyzetbe?
A hazugság, a megtévesztés képessége már az ősidőkben is evolúciós előnyt jelentett. Máig mindenki erre az előnyre hajt rá. Az előny ígérete, a személyes haszon maximalizálásának kényszere felülírja az egyértelműség igényét. A vágyvezérelt értelmezés lehetősége következtében válik a rendből káosz.
Meddig viselhető el a szavak tartalmának kiüresedése?
Megfigyelhető, hogy ugyanazon szavak kezdenek más-más képeket is megképezni, miközben ugyanazon tiszta képi fogalmakhoz elkezdenek újabb és újabb szavak kapcsolódni. Duplacsavar.
A szavak elöregedése természetes folyamat. A fogalmak attól lennének fogalmak, hogy létük, érvényük örök. Az átlagember szókincse folyamatosan szűkül, változik, miközben a szellemi elit szakmányban gyártja az újabb kifejezéseket, melyekkel elinflálják a fogalmakat.
A nyelv változása természetes minden szerves kultúrában. A gondot az okozhatja, ha erőszakkal torzítjuk a folyamatot, pl. szavak ideológiák mentén történő irtásával. Az elüldözött kifejezések helyén keletkezett űrt mindenféle izzadságszagú próbálkozások próbálják betölteni.
A jelenségre jó érzékkel ült rá a marketing és politika is. A marketingnek eszköze a fogalmak összemosása, a politikának érdeke. A média kiszolgálja az igényeket – éppen most valósítja meg a rémálmot, az orwelli újbeszél nyelvet. Megszűnik a tájékoztatás, csak a tények, az információk átcímkézése zajlik.
Ha elhazudjuk, hogy valaki kövér, akkor segítünk rajta? Az önérzetén lehet – de meddig? Nem maga a kifejezés bántó, hanem a helyzet kínos. A túlsúlyos, testtömegével kapcsolatban kihívásokkal küzdő stb… pillanatnyilag enyhítik a tény negatív érzelmi tartalmát – egészen addig, míg ezek a kifejezések is végül pejoratívvá válnak. Itt nem a kövérségről van szó, elővehetünk számtalan eltűnő szavunkat: cigány, néger, homokos (ami már szintén egy másik kifejezést cserél le), mozgássérült (ami szintén lecserélt, a béna alternatívája volt) – a sor egyre hosszabb, az érzékenyítés egyre agresszívabb.
A folyamat következtében egyre több kellemetlen kifejezésre egyre több és több pótmegoldás hoz enyhülést. A kifejezések ilyen módon történő lecserélése egy gyorsuló képet mutat. Mire belénk nevelik az új kifejezést, már lehet, hogy bántó.
Ismert példa jobbágy kifejezés, mely az évszázadok alatt olyan változáson ment át, hogy a reformkorban a parasztra kellet cserélni. A paraszt szónak már csak száz év kellett, hogy elfogadhatatlan legyen. Ettől a földművelésből élőknek nem lett sem jobb sem rosszabb, de a társadalom legalább talált egy pótcselekvést, mellyel megpróbálta elfedni a problémák magvát.
Ma a társadalmak ugyanezzel az álszent technikával terelik hamis diskurzusokba az összes kisebbség, társadalmilag hátrányos réteg valós problémáinak elbeszélését.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=813966157138995&set=a.122219066313711