A Dankó rádió népe félti a kondérban rotyogó dzsentri romantikát, míg unokáik rettegnek, ha lemaradnak a telefonban megvillantott nirvána értesítésvezérelt boldogsághormon-löketétől. Közéjük szorult nemzedékünk retteg, hogy bezárulnak a kiskapuk, megszűnnek az üzletnek álcázott korrupciók egyéni kitörési pontjai.
Minek ide gyereket szülni, ha minden egyre rosszabb lesz?
Hát pont ezért!!!
Mert ez élet nem foglalkozik semmivel, főként nem a szorongással, csak fényre (az ősenergiára) van szüksége, a többit össze lehet szedni menet közben.
Meg kell születni annak a nemzedéknek, melynek már nem átélhetők ez előző generációk traumái, akik értik, hogy a mindent leuraló technológiáknak hol a helye, mi a szerepe. Kell egy nemzedék, amely a mesterséges intelligencia szellemét visszakergeti az adatbázisokon alapuló statisztikák világába és a kreativitását nem áldozza fel a humánum oltárán.
Minden nemzedéknek el kell engednie az áldozati pózolással járó zsarolási potenciált, és felelősen belátni, hogy kinek mi a szerepe a létezésben, elfogadni a folyamatos szerepváltozások körforgását.
Bitang nehéz, ha az első kérdés: miért pont én? Nincs rá jó válasz, hacsak az nem, hogy ez a te életed – akkor vagy szabad, ha döntéseidet te hozod, nem a szokásaid, a következményeit te viseled, és nem segít, ha összemaszatolod vele a környezeted.
Mit veszíthetsz? – a steril luxust
Mit nyerhetsz? – az életet
Hogyan? – együtt, csakis a környezeteddel megosztva a félelmeket, a feladatokat, örömöket.
Miért? – hogy ismét érezd, élni jó.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1041890534346555&set=a.122219066313711