Addig tolták vissza a gyermekkorba a fogyasztók boldog generációit, hogy minden értéket sikeresen lecseréltek, minden ünnepet kifordítottak, minden problémát elhazudtak, minden feladatot egyenlővé tettek.
Csak a pillanat számít – vesztes, aki nem tud kibújni valódi feladatai alól.
Kilúgozott, értékrendmentes, steril boldogság vár gyermekeinkre. Ebből egyenesen következik, hogy ennek a generációnak már nyűg, a következőnek már bűn lesz a gyermek.
A szelfi (és a világnapja is) csak tünet. Már tudjuk, hogy minden rohamosan veszti el értékét – mért pont a világnapok lennének kivételek?
Nem a szelfivel van baj, hanem azzal a hamis boldogság demózási kényszerrel, ami szétfrusztrálja a normális lányokat, fiúkat. Szörnyű, hogy gyermekeink találkozása a hozzávaló párral olyan szinten ellehetetlenült, hogy lassan már az értelem lesz a gátja a párválasztásnak. Ez az abszurditások abszurditása.
Mi marad?
Extra energiákat kell befektetni minden generációnak, hogy visszaállítsuk a minden-mindenki egyenlő világát a feladatok-felelősök hierarchiájának világába.
Esélyünk még van, mert az élvezetek habzsolásának világa magát kasztrálja, míg a szerves kultúra életképes – mert ugye az élet élni akar. Csak együtt tudjuk megcsinálni, mint ahogy őseink sem egyedül boldogultak.
Minden pillanat elmúlik egyszer. Amikor a látszatvilág buboréklakóit együttérzően tudjuk átsegíteni illúzióik elvesztésén, akkor van esélyünk megmaradni emberként. Megmarad az öregedés méltósága, a fiatalok ösztönös vágya a családra, az örömre, amit a élettel járó feladatok minden pillanatban csendben megadnak.
https://www.facebook.com/photo?fbid=818805066655104&set=a.122219066313711