A hagyomány tiszta – a szülő a minta, neki is a szülei. Amíg vannak közvetlen emlékeink nagyszüleinkről, addig őseink szellemisége leszivárog hozzánk. Aki látta nagyapját hajnalonként kiganézni a disznót, nagyanyját csirkét etetni, vágni, evett disznóvágás hajnalán sült vért hagymával, annak nincsenek illúzió.
Szerencsénkre Bartók és Kodály nyomán lelkes, tisztalelkű néprajzosok sikeresen konzerválták a pár generációval ezelőtti táncokat és a hozzá kapcsolódó zenéket, ruházatokat. Az ő szellemiségük, tapasztalataik még tudnak valamilyen képet mutatni olyan közösségekről, melyek, elvágva a rohamos technológiai fejlődéstől, egymásra utalva hogyan boldogultak.
Megértjük, hogyan tudtak különböző nemzetiség népcsoportok között csóró vándorcigányok zenéjükkel összeköttetést teremteni. Kiderült, hogy csak a nyelv más, az életünk egyforma – a férfi ugyanúgy kívánja a nőt, nő a gyermeket, gyermek a szülőt.
Nem kellet a családot védeni – a család megvédett mindenkit. Családok csak együttműködve tudtak boldogulni, együttműködve a családon belül, együttműködve a családok közösségükön belül.
A szellemiség a cselekedeteken keresztül hagyományozódik, nem romantikus ábrándok mentén. Ez meséinkben csodálatosan látható.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=801672708368340&set=a.122219066313711