Hogyan lesz egy-egy köznevetség tárgyát képező aranyásó kurvából üzletasszony, ha elválik, vagy maghal a kitartója? Úgy, hogy a vezető hírcsatornákon hirtelen így hivatkoznak rá. Mit üzen ez lányainknak? Elég szépnek és gátlástalannak lenni, a többi már jön automatikusan. Ez mára ipari méreteket öltött. Írástudók prostituálódnak kattintásnyi aprópénzért, melyek összeállva már olyan kényelmes életet biztosítanak, mely feleslegessé teszi a kérdést, miért? Itt bármely értékrendnek a gondolata is nettó önellentmondás. Ha az értékek rendben lennének, akkor leállna az aranyozott mókuskerék.
Dívik a szóbalett, verbális körtánc, fullasztó kifejezésfelhők ködében zajlik a társadalmi felelőségérzet nevében elkövetett prolihergelés. Ami a hőskorban a hátrafelé nyilazás volt, az ma a szavak szuperpozíciója, lebegtetése a tényeknek – a helyzethez mérten, azonnal visszafordulva, teljes letámadás a megsemmisítés igényével. Ha nincs párbeszéd, könnyű az ellenségképzés.
Hittünk a szavakban, mert értettük. Kiderült, hogy csak naivak voltunk. Bár tudjuk, hogy a szavak szintjén manipulálnak minket a leghatékonyabban, még mindig védtelenek vagyunk. A közösségről leválasztott magányos egyedek legnagyobb vesztesége a metakommunkiációtól megfosztott értelmezési lehetőség. Üres szavakra könnyű ráprojektálni nyomorunkat, hibáztatni a másikat, ha félreért.
Személyes beszélgetésben azonnal átjön az irónia és a gúnyolódás közötti különbség, összeköt a humor, azonnal tisztázható, hogy senki nem fekete-fehér, faék egyszerűségű sztereotípiák halmaza. Ez megnehezíti a befolyásolást, tehát ki kell szervezni a technológiai fejlődés cirkuszi sátrába.
Elvesztettük a csendet, mely oly fontos, mint a házak közötti terek, melyek elviselhetővé teszik a bezártságot. Néha egy másodperccel hosszabb hallgatás többet elmond, mint a legfrappánsabb monológ. Csendben lenni is csak együtt lehet. A férfiak valaha ismerték erejét, a nők tudtak mindenkiről mindent, ami fontos, és ez csak ismerősökre tudott kiterjedni – a többi nem létezett.
Ez a különbség közösség és hálózatba kötött egyedek között. Egy közösség védelmező, egy hálózat csak a közösségről leválasztott egyedek támadó alakzata, anélkül hogy egyedei tudatában lennének együttes tetteik következményeinek. Ez magyarázza a fiatalokat érő folyamatos internetes bántalmazásokat ugyanúgy, mint a magányos fészbúkpörgetők csendes többségének eszköztelenségéből fakadó nyomorult boldogságfotóit.
A szavakat lecserélték a képek, melyek konkrét tartalma ritkán kérhető számon. Nem kell energia az értelmezéshez, egy szuperkenőcs, mely segítségével minden könnyedén becuppan.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=799864748549136&set=a.122219066313711