Könnyű úgy gyerekellenes hangulatot kelteni, hogy hamis elvárásokat támasztunk a fiatal szülőkkel szemben. A média naponta közvetít egymással ellentétes irányú életérzéseket.
Elárasztanak a jótanácsok a helyes gyermeknevelésről. Iparággá fejlődött a gyerekes szülők ellátása olyan típusú tárgyak tömegével, melyek pár évtizede még nem is léteztek – hiszen nincs az a pénz, amit egy szülő, nagyszülő ki ne fizetne. Eközben természetesként kezelik a rendszeres világjárást, kiélvezve minden pillanatot, percenként posztolni a boldogságot. Naponta látunk tökéletes lakásokat, kocsikat úgy ajánlva a fiataloknak, mintha lenne akkora saját vagyonuk, amihez egy egész élet munkája is kevés.
És ez még csak az anyagi helyzet kezelhetetlen feszültsége. Ez a kicsiket még nem érdekli, amibe beleszületnek, azt fogadják el természetesnek. Később kezdik el csak az identitásukat a szép ruhákhoz, drága játékokhoz, kütyükhöz, szülők pozíciójához kötni.
A legnagyobb – gyakran elfojtott – feszültséget az állandó időzavar okozza. Egy lelkiismeretes anya lehetetlennek érzi, hogy lelassuljon kicsinyéhez, állandóan vele legyen, hiszen csak erre van szüksége – miközben vezetni szeretne egy olyan háztartást, mely megfelel a belső világképének.
A leharcolt kismamák látványa a legriasztóbb jelenség egy családalapítás előtt álló fiatal előtt. Ezen nem segít a melldöngető idősebbek dühítő alaphazugsága, hogy ők milyen remekül megoldották – milyen puhányok ezek a mai fiatalok.
::: Így öntjük ki a gyereket a fürdővízzel együtt. :::
Ebben a talajvesztett helyzetben fontos az alapállás tisztázása. Hogyan kerültünk ilyen helyzetbe, mi kell a helyes nézőpont kialakításához? Enélkül lehetetlen a nézőpont váltás.
Hazugság, hogy létezik ideális körülmény a gyerekvállaláshoz, mely megteremthető.
A szorongás, a félelem a jövőtől, alapélmény – ennek elhazudása létrontás.
Egyetlen igazság van: az élet élni akar.
Aki ez alól a törvény alól megpróbál kibújni, az hiába követ el mindent, egyre mélyebben merül el a pótcselekvések mocsarában. Az ebből fakadó elfojtott szorongás nem oldható semmilyen elmetrükkel, vagyonnal – ez nem élet, csak látványos vegetálás a pillanatnyi élvezetek bódultságában.
Ha a fentieket el tudjuk fogadni, akkor belátható, hogy csak egyetlen, mindent vezérlő elv létezik – a gyermek minden kérdés/válasz tengely origója. Genetikailag is erre vagyunk kódolva.
Minden kultúra, minden társadalom, közösség tudta, hogy a gyermekét tartó anya a világ közepe, a legmagasabb rendű létezési forma. Minden férfinak ezt az anyát kell minden erejével tartania, minden családnak ezt az anyát-apát kell minden erejével tartania, minden közösségnek ezt a családot kell minden erejével tartania.
Ezért lettünk közösségi lények, ezért nem tudunk meglenni közösség nélkül. Ez az alapja a generációk szövetségének.
Ezt belátva magától helyére kerül minden. A szülők el tudják engedni felnőtt gyermekeik kezét, anélkül, hogy kizuhannának az életéből és ostoba apóssá, gonosz anyóssá válnának. Értelmetlenné válik egy csomó probléma: a rendetlenség a lakásban, az elszakadt ruha a gyereken, a maszatos arc. Értelmet nyer a szerelem, a gyereksírás – kezelhetővé válik minden.
Az anyák nyugalmának biztosítása a kulcs mindenhez.
A nyugodt anya mosolygó gyermeke olyan fényt áraszt a létezésben, mely mindent megvilágít, kisimít. Erre vágyunk, erről van ősemlékünk – ez a boldogság.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=811774154024862&set=a.122219066313711