Közismert, hogy érdemes óvakodni azoktól, akik pont azt mondják, amit hallani akarsz. Szép beszédnek szép az ára.
A buborék kialakulása: A tények olyan jelzős szerkezetben jelennek meg, ahogyan legkönnyebben be tudnak illeszkedni pillanatnyi világképedbe.
A buborék lényege, hogy magánvilágunkból kizárhatjuk a nekünk nem tetsző gondolatokat. Addig tart a gondolatok, ill. azokat megszemélyesítő egyének kirekesztése kényelmes, egyszerű kis univerzumunkból, míg végül sikerül egyedül maradnunk. (Ekkor válunk tökéletes fogyasztóvá, hasznos idiótává stb…)
Végül már csak a tükör lehet az ellenségünk, de a technika ezt is játszva megoldja: jöhetnek a virtuális avatarjaink, melyeket folyamatosan személyre szabhatunk. A privát Mátrix máris kész – aki határait fenyegeti, csak is ellenség lehet.
Ez a folyamat sikeresen leamortizálja a baráti kötelékeket, szétszaggatja a családi kapcsolatokat – megborít minden értéket, hiszen már csak egy érték marad, a jól felépített egó.
Az így kialakult buborék torzít mindent, mint egy halszemoptika. Felszíne csillog a szivárvány minden színében, belsejében a légkör áporodott, ezért erősen sterilizált.
Két buborék(lény) találkozásakor vagy azonnal elpukkan a kapcsolat lehetősége, vagy létrejön egy olyan összeolvadás, melyet még vékonyabb felszín véd – az ilyen kapcsolat élete csak pillanatokban mérhető.
A buboréklakó könnyen felismerhető:
- érzékeny, mint egy túlfeszített hártya;
- számára csak kint és bent létezik – egysíkú, primitív minden meglátása;
- folyamatosan szűkülő világában egyre kényelmetlenebbül érzi magát, ezért egyre jobban hasonlít a viselkedése egy sarokba szorított állatéhoz;
- számára mindenki gyanús, aki nem úgy és nem akkor szorong, amikor ő;
- védekezésül kívülről képez páncélt, vagyis csak akkor magabiztos, ha megjelenése megfelel éppen aktuális sémáinak, ezért anyagi minden forrását a külsőségekre pazarolja;
- identitását nem kulturális minták, hagyományok alapján éli meg, hanem multi cégek által előemésztett életérzésekben.
Nagy hazugsága a buboréknak: ahány ember, annyi kultúra. Elhazudja a lényeget – a saját személyiségünkön való folyamatos munkálkodás fontosságát.
A folyamat ellen addig nem tudunk fellépni, míg saját, éppen ápolgatott buborékjainkból nem tudunk kitörni.
Elpukkantani a buborékot pont olyan fájdalmas, és kellemetlen, mint egy gennyes kellést. Megéri, mert a felszabadulás friss leheleténél nincs mámorítóbb.
https://www.facebook.com/photo?fbid=817564556779155&set=a.122219066313711