Az idő nem pénz, még akkor sem, ha most a pénz idejét éljük. Ez is csak egy olyan paradoxon, melyet addig sulykoltak belénk, míg igazságként át nem ment a köztudatba. Könnyű belátni, hogy a létezés tengelyén az idő (mint egy olyan konstruált fogalom, melyet a mindenség ciklikusságának lineális megjelenítésére alkottunk) és a pénz (mint az anyagba süllyedt világ szimbóluma) a két legtávolabbi végpont, melyek közé egyenlőséget tenni: gonoszság – elhinni az egyenlőséget: ostobaság.
Az idő megértése az emberi létezés és identitás szempontjából kulcsfontosságú, és több szempontból is meghatározza, hogy miként értelmezzük magunkat és a világot, alapvetően formálja az emberi létezést és az identitást. Az öntudat, a személyes fejlődés, a célkitűzés, a társas kapcsolatok és az élet jelentése mind szoros kapcsolatban állnak az idő fogalmával. Az idő nem csupán egy mérhető dimenzió, hanem a tapasztalataink, a fejlődésünk és a társadalmi szerepeink szerves része.
Ami időtlen, az túlmutat az anyagi világon, mint ahogy a gondolatok, érzelmek sem értelmezhetők az anyagba zárva- vagyis az idő az öröklét olyan lenyomata, mely lehetőséget ad az átélésre, a megértésre, a cselekedetekre. Rajtunk áll, mit teszünk.
Aki a pénznek rendeli alá az idejét, ahelyett, hogy a szeretteivel közösen élné át, az olyan mókuskereket hajt, melyből már nem tud kilátni. Lassítani nehéz, mert azonnal magával ránt. Ha már nem bírjuk a hajtást, akkor egy betegség esélyt ad a kizökkenésre.
A mókuskerék gyorsulását jól példázza az a görcsös igyekezet, ahogy egyszerre próbálunk meg mindent átélni: minden tevékenység közben a háttérben valaminek szólnia kell, miközben mindenkivel egyszerre próbálunk meg szociális életet élni a virtuális világban. Túlfeszített értelemmel próbálunk meg úrrá lenni egyre fájdalmasabb lelki sivárságon.
Az idő legyőzésére törekedni ostobaság, jól mutatja, milyen távol került a próbálkozó a megértésétől. Titkához legközelebb a haldoklók kerülnek, de akkor már késő.
Az idő olyan csodás ajándék lehet, mellyel ha megajándékozol valakit, mindketten többek lesztek. Ekkor csak a jelen létezik, benne minden – ez maga a jelenlét. A figyelem, amit ekkor személyesen átéltek, a szeretet olyan megnyilvánulása, mely örök.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1079688173900124&set=a.122219066313711