az alapigazság: az élet élni akar;
szeretet: a jelen alárendelése a másiknak, – cselekedete a figyelem;
magány: a ránk irányuló figyelem hiánya;
empátia: a belül megélt azonosulás lelki élménye;
tolerancia: kívülről magunkra kényszerített elfogadás – az empátia megúszása;
siker: a külvilág visszaigazolásának pillanatba zárt élménye;
boldogság: ősemlék a teljességről;
érték: maga a belső rend;
értékrend: a társadalmat összekötő szövet;
bizalom: a közösség összetartó alapeleme;
szépség: a belső rend felszíne;
művészet: belső kényszer által felszínre törő igény a teljesség megértésre – reflektálás a hiányára;
közösség: az élet önszerveződő, társadalmi szintű védőfala;
kultúra: a közösség immunrendszere;
tömeg: közösségről leválasztott egyedek hálózatba szervezett, életfeledő, támadó alakzata;
hatalom: a kifosztott katarzis;
öröm: lelki folyamat (ezért emberré tesz) ,- mindenséghez tartozás megmaradt villanása – csúcspontja a katarzis;
gyönyör: – biológiai folyamat, – ősemlék állati mivoltunkról – csúcspontja az extázis;
hagyomány: kikristályosodott praktikum;
nő: az élet forrása az öröklétben;
férfi: aki beleáll az élet fenntartásának feladataiba;
gyermek: minden, az életből fakadó viszonyítási rendszer középpontja;
múlt: visszatekintés, míg meg nem találjuk önmagunkat;
jövő: az a vízió, amikor gyermekként felfelé nézünk, és meglátjuk magunkat felnőttként, aki felnézve boldog gyermekeket lát;
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1019853756550233&set=a.122219066313711
