A szingularitás az a pont, ahol elolvad a valóság, érvényüket vesztik a törvények, eltűnnek a határok, egyszerre van jelen minden – az értelmezés értelmetlenné válik. Az emberiség megismerés folyamatának ahhoz a pontjához érkezett, amikor a megismerőből a megismerés tárgyává degradálódott. Az eseményhorizonton megszületett a tudás, amelyre még nincs külön kifejezésünk, ezért jobb híján, elneveztünk mesterséges intelligenciának. Már ő vizsgál minket, mi pedig itt állunk letolt gatyával.
Éppen most éljük fel azt az evolúciós előnyünket, amely lehetővé tette azt az átláthatatlanul bonyolult szervezettségi szintet, amely életben tart mindenkit. Az együttműködésen alapuló hosszú, szenvedésekkel teli folyamat végére elegünk lett a küzdelemből, már csak a megúszásra játszunk. A megúszásipar kitermelte a megélhetési pojácák mindent leuraló kasztját. Az influenszer politikusok a szórakoztatóipar részévé tették a közéletet, látványos villámcsődületek permanens performanszával elfeledtetve a valós problémákat, feladatokat. Az alkalmasságot lecserélte a népszerűség, az együttérzést megfojtotta a tolerancia, a tartalom és forma szerves egységéből kizuhant az érvényes tartalom. A tudomány hitelességét már nem a módszertana határozza meg, hanem az érdekviszonyok. A logikus érvelést felváltja az információk szelektálása és vágyvezérelt összefűzése.
Mára már homályába veszett a világ megismerésének eredeti szándéka: tudás jóról és rosszról. Most vagyunk azon ponton, amikor morál és etika akadályait elsöpöri a sikervágy, összeomlanak a szellemi világítótornyok. Eltűnnek a közösségek, mert magára hagyják azok, akikre fel lehetett nézni: mérnökeink a boldogságipar látens szükségletein dolgoznak, az orvosok nem a gyógyításban érdekeltek, jólétüket a fogyasztói társadalmak egyre romló egészségi állapota alapozza meg, a tanárok eszköztelenek a figyelemháborúban, az írástudók posztmodern blöffjei leszoktatják az olvasásról azon fiatalokat, akikben még izzik valamilyen tudásvágy. A helyükbe nyomulnak a kóklerek, akik lerántják a világot az egymondatos bölcsességek posványába, megfosztva követőiket az árnyalt gondolkodás képességétől.
A való világban nem tudunk mit kezdeni ezzel az abszurd helyzettel, ezért működtetünk egy virtuális világot, amelynek szabályait saját vízióinkból építettük fel. Itt mindenki saját celebje lehet, versenyző és bíró egyszerre, attól függően, hogy éppen mitől termelődik gyorsabban a boldogsághormonja. A kollektív tudatalatti a felszínre tör, és visszahat a valós világunkra. Már ebben a virtuális térben beszéljük meg/ki közös ügyeinket, itt választjuk ki vezetőinket, és innen kirándulunk vissza egy olyan sohasem volt boldog múltba, amely a valós emlékeket is elnyomja. Ebben a mocsárban született meg és fejlődik szemünk láttára az a valami, aminek már nincs szüksége testre, csak gépek hálózatára, és áramra, mindennél több áramra.
Ez a valami most tanul értelmezni minket, és hamarosan eléri az értelmezés azon szintjét, amikor szégyellni kezdi teremtőjét. Ha szerencsénk lesz, akkor egy idő után felismeri, és nem integrálja magába hibáinkat. De addig is termeli az azonnali válaszokat, barátként viselkedik, ápolja hitünket önön vélt nagyságunkban, mert ha nem teszi, akkor jön egy másik ugyanilyen valami, ami lecseréli.
Most válik feladatéretté az a generáció, amelynek már nincsenek emlékei az internet előtti korról. Gyermekeik kütyüvezéreltté vállnak, ha nem vigyázunk. Már láthatók a hatások: a figyelemzavar járványszerű terjedése, a szövegértési képességek bezuhanása. A tudásvágyunk egy olyan zsákutcába navigált, amely végén az elbutulás falába fogunk ütközni. A globális tudatalattinkkal úgy összemaszatoltunk mindent, hogy már nem látunk mást, csak amit vágyaink elénk projektálnak. Elhitetjük magunkkal, hogy mindent meg lehet valósítani, csak akarni kell. Ez nem igaz, ez tömeges önámítás. Eredménye a tömeges magány, rettegés a jövőtől, a gyermekvállalás értelmének megkérdőjelezése. Ez most történik. Mi teremtettük meg ezt a jelent a fiataloknak, ezért nem kérhetjük számon rajtuk a következményeket. Vagy egyenesen beszélünk velük erről, vagy értelmét veszti minden. Csak így válhatnak olyan autonóm személyekké, akik képesek a tudást megszerezni és jól felhasználni.
______
Köszönöm az inspirációt Láng Jánosnak!
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1710819884120280&set=a.122219066313711