Nyelvünk csodás – a feltekintés, a gyarapodás (az áhított növekedés) legtömörebb megfogalmazása maga a NŐ.
A férfi tartja a nőt, a nő tartja létezést, a jövőt, mindent, amiért érdemes megszakadni. Aki ez alól az egyszerű igazság alól kibújik, az mellé ült a kabriónak.
Ezért a nőket nem felszabadítani, hanem isteníteni kell, hiszen csak általuk léphetünk be az öröklétbe.
A feladat nem ilyen egyszerű, hiszen a mai ideál a virtuális guminő, aki/ami nem öregszik, szája tapadókorong, szemöldöke eltévedt, műkörmei Picasso kaladjait idézik, mellei paraméterezhetők, fara mint a varrógép, aktus után azonnal, csöndben sörré változik. Ebben a rendszerben a gyermek egy olyan kiszámíthatatlan változó, melyet a legegyszerűbb azonnal kiiktatni.
Meg lehet tenni, csak felmerül a kérdés – érdemes így élni?
Csak a pelenkaszagú, nyúzott kismamák tudják az irigyelt titkot: anyának lenni jó. Ha az anyának jó, akkor jó az apának is – ekkor hirtelen mindennél többet ér egy babanyűtte cirmos cici. Nem mondom, hogy könnyű – ez hazugság, egyszerűen csak jó.
A gyerekvállalás főpróbája maga az esküvő, aminek legplasztikusabb metaforája a tornádó: mindenki veszettül pörög, miközben minden látszólag összeomlik, de középen, ahol nyugalom van, ott áll az ifjú asszony, a potenciális istennő, aki körül forog az egész cirkusz. A férfi feladata: bejutni a legbelső szentélybe, és a hömpölygő energiákat egy fenntartható rendszerré katalizálni úgy, hogy végül minden megtalálja új helyét, melyben mindenki feltekint, és látja a jövőt a vágyott gyermek képében.
(Van egy másik közismert titok is: nagyszűlőnek lenni nagyon jóóóó. Látni, hogy az életet nem csak tovább adtuk, hanem az élet fenntartásának a képessége is minket igazol, ez az amiért érdemes volt felébredni.)
https://www.facebook.com/photo?fbid=1039208081281467&set=a.122219066313711