Amíg rajtunk kívül tartjuk az okokat, melyek rossz közérzetünk okozói, amíg azonnal áldozati pózba tudjuk vágni magunkat, addig esélyünk sincs a boldogságra. Bármikor aktivizálhatók maradunk, azonnal reagálunk minden orrunk előtt lóbált véres kardra.
Erről lejönni még mehet egyedül. Az első lépés észrevenni, mit teszünk éppen – feltenni a kérdést, miért csináljuk? Ha van még emlékünk, mi volt fiatalságunk boldogságképe, akkor rájövünk, hogy minden eszközünk megvan megéléséhez.
Közös feladatunk, hogy gyermekeinknek is legyenek olyan emlékei, melyek nem az ösztönök szintjén keletkeztek.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=800616445140633&set=a.122219066313711